Kezdooldal
Bemutatkozás
Cégtörténet
Gépparkunk
Gépeink munka közben
Technológiák
Bérmunkaáraink
Bérpermetezés
Bérrakodás
Szalmakereskedelem
Kapcsolat

Ő shonos magyar baromfi

Fedett nyakúak

A honfoglaló magyarok valószínűleg Ázsiából hozták be parlagi tyúkjaink őseit. A ma ismert magyar tyúkfajták az 1800-as évek végén alakultak ki. A XX. század első felében a sárga magyart a Dunántúlon, a fehér magyart az Alföldön, a kendermagos magyart pedig a Tiszántúlon és az északi hegyvidéken terjesztették. Az ismét kialakított fogolyszínű magyar tyúk önálló fajta. Kettőshasznú fajták közé tartozik. Legfőbb értéke finom rostú és ízletes, kitűnő húsa valamint tojástermelés.

Kopasz nyakúak

Az erdélyi kopasznyakú tyúk Kiss- Ázsiából származik és a török hódoltság idején jutott el Erdélybe, Szerbiába és Boszniába. Az 1800-as évek első felében figyeltek fel rá először Erdélyben . A fajtát első tenyésztője után „szeremlei tyúk”-nak , egy másik honossága szerint „bosnyák tyúk”-nak is nevezték. Későbbiekben ez a tyúkféleség-mely leggyakrabban fekete,fehér,sárga és kendermagos változatban fordul elő- erdélyi kopasznyakú tyúkként vált ismertté. Különlegességét fedetlen nyaka, részben fedetlen melle és hasi része adja. Rendkívül edzett, erős és gyors fejlődésű. Hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas. Bár kitűnő tojástermelő, kotlási hajlama gyenge. Egyes vidékeken, mint kiváló téli tojót tartották. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát.

MAGYAR PULYKAFÉLÉK

Eredetileg a Duna- Tisza közén terjedt el a magyar pulyka, melyet fekete és fehér színben tenyésztették. Idővel a fekete színváltozatú egyedek száma nagyon lecsökkent és a XIX-XX.század fordulójára a fehér színváltozat került túlsúlyba. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű.

Rézpulyka

Főként Boszniában tenyésztették nagyobb számban, ezért „bosnyák pulykának” is nevezték. Szórványosan Magyarország területén és előfordult. Edzettségére és igénytelenségre jellemző, hogy értékesítésre valaha lábon hajtották hazánkba. Az alföldi tanyavilágban egy-egy példánya ma is megtalálható.

Standard bronzpulyka

Legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike, az egész világon elterjedt. Az 1800-as évek második felében keresztezés és fajtiszta tenyésztés céljából került Magyarországra. A bronzpulyka gyorsan kiszorította a kisebb testű, parlagi fajtákat, s így a XX. század elejére a legértékesebb és legelterjedtebb pulykafajtává vált Magyarországon is.

MAGYAR VÍZISZÁRNYASOK

Magyar kacsa

Parlagi fajtának tekinthető, eredeti hazai kacsafajta, leggyakrabban fehér, ritkábban tarka, barna és fekete színben tenyésztették. Egyedei még kisebb létszámban föllelhetők Erdélyben és az alföldi tanyavilágban. Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Húsa rendkívül jó minőségű.

Magyar lúd

A parlagi lúdállományokból alakult ki idők folyamán az úgynevezett „magyar lúd”, amelynek több tájfajtája is ismertté vált. Egyes tájfajtái még kis létszámban ma is fellelhetők a Kárpát-medence különböző vidékein. A magyar lúd fodros tollú változata a Kárpát-medence egyik különlegessége. A fodros tollú magyar lúd- a magyar lúdhoz hasonlóan- fehér, szürke és tarka színváltozatokban fordul elő. Igénytelen, edzett, gyorsan növő fajta. Mind a húsa, mind a mája kitűnő minőség

GYÖNGYTYÚK

A gyöngytyúkot valamely Földközi-tenger melléki kultúra földművelő népe háziasította i.e. 1000 körül. Ez az egyetlen szárnyas faj, melyet nem eredeti hazájában domesztikáltak. 1500 táján terjedhetett el Európában, magyarországi megjelenése azonban nem ismert. Leggyakrabban kékesszürke és fehér színváltozatban fordul elő, de léteznek egyéb hazai színváltozatai is, például: sávozott, ezüstszürke, tarka vagy keselyű gyöngytyúk. Húsa nagyon értékes, ízletes. Tojásainak héja vastag, ezért a gyöngytyúktojás hosszabb ideig eltartható. Vad természetű, kitűnő élelemkereső és rovarirtó baromfiféle, melyet célszerű szabadon tartani.

 

Felhokép

Hotérkép

Széltérkép